Dehidratáló Szakácskönyv

A k驆廧korban Eur鏕墎an az emberek a lep嫫l齘zemek bőv癃m幯yek幯t olyan helyis嶲eket 廧癃ettek, amelyeket kifejezetten arra terveztek, hogy a belt廨i tűz hője 嫮tal kisz嫫癃s嫜 az 彋eleket.

Az 彋elt felfűzt幧 a szob墎a, ft闤t幧 廥 sz嫫癃ott嫜. A napf幯y hi嫕ya 廥 a sz嫫az napok lehetetlenn?tett幧 az 幨elmiszerek kinti sz嫫癃嫳嫢, 廥 ezek a speci嫮is h嫙ak megoldott嫜 a hűv飉, nedves 嶲hajlaton 幨ők probl幦奫嫢. Az 1800-as 憝ek k驆ep廨e olyan elj嫫嫳t fejlesztettek ki, amellyel a z闤ds嶲eket 105 F-on lehetett sz嫫癃ani, 廥 sem幯yekk?pr廥elni. Ezek a sz嫫癃ott z闤ds嶲ek 顤vendetes t嫚l嫮幧forr嫳t jelentettek a tenger廥zeknek, akik hossz?utakon szenvedtek friss 幨elmiszer n幨k. A m嫳odik vil墔h墎or?alatt a katon嫜 dehidrat嫮t 幨elmiszert haszn嫮tak k霵nyű takarm嫕yk幯t, mik驆ben a csatat廨en szolg嫮tak.

Ezeket ma "彋kez廥re k廥z 彋eleknek" (MRE) ismerj. A h墎or?ut嫕 a h嫙iasszonyok nem rohant嫜 bele ezt a t闣顤, de gyakran 瞵telen 彋elt a mindennapi főz廥i rutinjukba, 廥 a kisz嫫adt 彋elek kiestek. Elők廥z癃ők幯t, aki egyben kert廥z is, a babon, a rizsen, a b嫕 廥 a toj嫳poron tmenően a kamrak廥z癃m幯yeket szeretn幦 alkalmazni. A kerti aj嫕d幧om kisz嫫癃嫳a kit闤ti a nem dobozolhat?幨elmiszerek 廥 az 嫫amkimarad嫳okra hajlamos fagyaszt?嫮tal hagyott űrt. A tiszta v瞵forr嫳 廥 a tűz az egyetlen dolog, ami a csal墂om 廥 a dehidrat嫮t alapanyagokb鏊 k廥zt meleg 彋el k驆飆t 嫮l.

Ez a k霵yv nem csak tapasztalt kert廥zeknek, lelkiismeretes elők廥z癃őknek 廥 szak廨tő konzerv嫮鏦nak sz鏊. Mindenkinek sz鏊, aki szereti a friss 彋eleket, 廥 hozz?szeretne j嫫ulni a tart鏀癃嫳hoz. A mai akt癉 幨etm鏚hoz a kisz嫫ad嫳nak k霵nyen bele kell illeszkednie a napi rutinba, a lehető legkevesebb időt kell ig幯ybe vennie, 廥 minim嫮is felk廥z廥i időt ig幯yel. A t闣eges v嫳嫫l嫳 廥 a k飆egelt tart鏀癃嫳, valamint a hat幧ony dehidrat嫮?kombin嫮嫳嫛al mindennapi haszn嫮atra sz嫫癃hatja az 幨elmiszereket.